Egy igazán inspiráló sikertörténetet osztunk meg Önökkel: egy 72 éves hölgy, Anna gyógyulásának útját. Az elmúlt másfél év eseményei világosan bizonyítják, hogy az időben történő felismerés és a megfelelő orvosi kezelés életet menthet.
Anna 2024 novemberében vett észre egy csomót a mellében. Aznap hosszú órákat töltött a kertben, az eperágyásait készítette fel a következő évre. Este fájdalmat érzett a bal mellében, és kitapintotta az elváltozást. Először arra gondolt, talán csak megnyomhatta magát ásás közben, de másnap – elővigyázatosságból – felkereste háziorvosát. Az orvos mammográfiás vizsgálatra utalta.
A mammográfiát további vizsgálatok követték: ultrahang készült, majd a szövettani eredmény megerősítette a gyanút. Annánál 71 éves korában rosszindulatú emlődaganatot diagnosztizáltak.
„Cikáztak a gondolatok a fejemben. Azt mondják, a gének… biztosan szerepet játszanak. De talán kellett még valami más is, hogy beinduljon ez az egész. Levegőszennyezés, élelmiszerek, egy világjárvány – vagy akár a stressz. Túl sok mindent akartam még elvégezni, mielőtt beköszönt egy tehetetlen öregkor. Ez bizony egy jel volt: ha nem állsz meg, tovább terjedek, és nem marad esélyed. Mintha egy belső hang figyelmeztetett volna.”
A mammográfiáról az Onkológiai Szakrendelőbe irányították, itt találkozott először Dr. Kullmann Tamás osztályvezető főorvossal, aki – Anna szavaival élve – végig kísérte őt a gyógyulás útján.
„A főorvos úr átnézte a leleteimet, megvizsgált, majd elmondta, hogy kemoterápiára lesz szükség – már a következő héten. Ez újabb sokként ért. Arra gondoltam, hogyan fogom ezt kibírni, eszembe jutottak a súlyos mellékhatások. Részletesen átbeszéltük a teendőket, azt is, hogyan készüljek fel a kezelésekre. Mégsem éreztem magam betegnek: fizikailag és lelkileg is erős voltam. Tudtam, hogy számomra ez az egyetlen út, így el kell fogadnom – sőt, szeretettel kell fogadnom, hiszen ez lesz a megmentőm.”
Anna ma már mosolyogva idézi fel ezt az időszakot. A kezelési terv hat kemoterápiás alkalomból állt, háromhetente. Elmondása szerint kifejezetten azt az orvosi tanácsot kapta, hogy figyeljen a teste jelzéseire, és kényeztesse magát – ami kulcsfontosságúnak bizonyult.
Sokat pihent, ugyanakkor időt töltött a kertben is, ami feltöltötte. Az otthoni teendőit óvatosan, de továbbra is ellátta, és összességében nem érezte magát rosszul. Különösen ügyelt az egészségére: odafigyelt a táplálkozására, és a fertőzések elkerülése érdekében a tágabb családdal és barátokkal inkább telefonon tartotta a kapcsolatot.
A kezelés hamar eredményt hozott: a daganat már a második kemoterápia után zsugorodni kezdett.
„Örültem minden jó hírnek és biztatásnak, hogy jó irányba haladunk. Továbbra is végeztem a mindennapi teendőimet, a kertemet sem hanyagoltam el. Sokat pihentem, a családom pedig szeretettel vett körül és kényeztetett.”
A kemoterápiának köszönhetően a daganat négy hónap alatt teljesen eltűnt.
Dr. Kullmann Tamás, kórházunk Onkológiai Osztályának osztályvezető főorvosa Anna esete kapcsán kiemelte: az emlődaganatnak három fő szövettani típusa ismert. Anna betegsége ezek közül az agresszív, gyorsan növekedő formába tartozott, és a diagnózis idején már a második stádiumban volt. Különösen nagy jelentősége volt annak, hogy időben orvoshoz fordult – így a kezelés is időben megkezdődhetett.
A sikeres kemoterápia ellenére műtétre is szükség volt, hiszen csak így lehetett teljes bizonyossággal kizárni, hogy maradtak-e rákos sejtek a szervezetben. A beavatkozást követően sugárkezelés zárta a terápiát.
Anna azonban sem a műtétre, sem a sugárkezelésekre nem gondol rossz élményként.
„A műtétemet Dr. Solymosi Attila sebész főorvos úr végezte, minden rendben zajlott, másnap már haza is engedtek. A szövettani eredmény komplett patológiai regressziót mutatott. Ezután következett a sugárkezelés, amely nálam semmilyen mellékhatással nem járt. A mindennapos utazást és a kezeléseket szinte egy jó hangulatú kirándulásként éltem meg. A kontroll mammográfia sem mutatott kóros eltérést, így a kezelések lezárultak. A jövőben évente kell ellenőrzésre járnom.”
Anna az elmúlt időszakot összességében nem tragédiaként élte meg:
„Nem betegített meg a rák. Nem is szeretem ezt a szót – az emberek fejében még mindig egyenlő a halállal. Pedig nem az. Gyakran kérdezték a lányomtól ismerősök aggódva, hogy hogy vagyok. A válasz az volt: anyu éppen a kertben kapál, vagy paradicsomot főz be. És ilyenkor csodálkoztak: hát ez hogy lehet?”
„Négy hónap alatt a második stádiumból eljutottam a nulláig. Hogy ezt elértem, köszönhetem Kullmann főorvos úrnak. Ő szigorú, nem beszél mellé, viszont gyors és jó döntéseket hoz. Örök hálám neki. Köszönet illeti az összes orvost és egészségügyi dolgozót, akik részt vettek a gyógyulásomban, valamint a családomat és rokonaimat, akik végig mellettem álltak. És köszönöm az imákat is – különösen a legkisebb rokon gyerekeknek.”
Arra a kérdésre, mit üzenne azoknak, akik halogatják az orvosi vizsgálatokat, így válaszolt:
„Ez nagyon nehéz kérdés, mert senkit sem lehet kényszeríteni. Sokan halogatják, pedig nem érdemes. Figyelni kell a testünk minden jelzésére. Én sem vettem észre sokáig semmit, csak amikor már tapintható volt a csomó, hiszen nem fájt. Mégsem éreztem magam betegnek – engem nem betegített meg a rák.”
Anna története világosan megmutatja, milyen fontos, hogy odafigyeljünk testünk jelzéseire, és ne bagatellizáljuk a szokatlan tüneteket. Dr. Kullmann Tamás főorvos hangsúlyozta:
„Amíg a daganat csak az emlőben tapintható, addig jó eséllyel gyógyítható. Ha azonban már a bőrt is érinti, esetleg kifekélyesedik, megnő az áttétek kialakulásának kockázata, és a kezelési lehetőségek is beszűkülnek. Ezt nem szabad megvárni. Ha bárki olyan elváltozást tapint, ami korábban nem volt ott, azonnal orvoshoz kell fordulni – ez a legfontosabb. Az időben felismert emlődaganatok mintegy 80%-a sikeresen gyógyítható.”
