Szent Borbála Kórház
Az intézmény fejlődése hosszú évtizedekre elválaszthatatlan volt a város iparosodását meghatározó szénbányászattól. A kórház névválasztásakor természetes volt, hogy őrizve az elődök építő munkáját és a hagyományokat, a bányászok védőszentjére utalva, a Borbála nevet viseli.
A bányászat igényei alapján kialakuló, és évszázados múltra visszatekintő gyógyítás modern, dinamikusan fejlődő környezetben folyik Tatabánya és kistérségeinek vonzáskörzetében. Közvetlen betegellátási területéhez 5 város és 66 falu tartozik, mintegy 280 ezer fő egészségügyi ellátását biztosítja. Komárom-Esztergom megye legnagyobb egészségügyi intézménye, 635 aktív és 75 krónikus, összesen 710 ággyal 17 fekvőbetegosztályon működik. Évente több mint 30 ezer fekvőbeteget lát el, 88 szakrendelésen, gondozóban és ambulancián 800 ezer orvos-beteg találkozás zajlik. Megyei kórházként II. progresszivitási szintű, azonban több szakmában -szülészet, -koraszülött-ellátás, -fül-orr-gégészet, -intenzív ellátás, -addiktológia III. szintű ellátást nyújt.
Rövid történeti áttekintés
Az első un. bányakórház építését 1898-ban határozta el a bányatársulat, mely két évvel később kezdte meg működését, benne sebészeti, belgyógyászati, valamint fertőző kórtermekkel. Az épület az ótelepi piactéren állt, és az akkori leírások szerint 50 ágyra rendezték be. A kórház a maga idejében korszerű, modern intézménynek számított: az épületben volt villanyvilágítás, vízvezeték, fürdőszobák. 1909-ben az ellátást tovább bővítették egy járványkórházzal és egy gyógyszertárral. 1911-re a lakosság száma olyan mértékben megnövekedett, hogy a kórház a bányászfalu és a környező falvak bányászainak szükségleteit már nem tudta kielégíteni. Mai Semmelweis úton 1912-ben adták át az akkor modernek számító új kórházat. Az udvarán folyamatosan építették fel a szükséges épületeket (hullaház, ravatalozó, kápolna, az orvosok és nővérek lakása, lóistálló stb). Mára már csak az omladozó falak és a városban élők személyes emlékei idézik a múltat. A város más részében új, korszerű gyógyító egészségügyi centrum alakult ki, amely megfelel a kor követelményeinek.
Négy nagyberuházást fejeztünk be a közelmúltban. Új hotelszárnyat építettünk. Komfortos, kis ágyszámú kórtermek épültek, korszerűsödött a műtő. Tömbösítéssel egységes kubatúrába kerültek a belgyógyászati és manuális szakmák, egy telephelyre koncentrálódik a betegellátás. Csúcstechnológiájú diagnosztikai és terápiás műszereket, eszközöket vásároltunk. A manuális tömbben 21. századi elvárásoknak megfelelő a szigetelés, a fűtés, valamint napkollektorok biztosítják a melegvíz-ellátást. Mintegy 1,2 milliárd forintból, több mint 1100 m2-en sürgősségi osztályt hoztunk létre, amelynek közelében helyet kapott a helikopterleszálló is. Korszerűsítettük a koraszülött ellátást, elektronikus kommunikációra alkalmas high-tech és digitális technológián alapuló terápiás és diagnosztikai eszközök kerültek beszerzésre. Megújult a radiológiai osztály: tíz korszerű, a radiológiai diagnosztikában és terápiában használatos eszközt szereztünk be. A felsorolt négyféle beruházás összértéke közel tízmilliárd forint.
Közel ezer magasan képzett orvos és egészségügyi szakdolgozó végez gyógyító tevékenységet, száznegyvennyolc főállású orvos dolgozik a kórházban. Orvosaink 30%-a rendelkezik kettő vagy több szakvizsgával. Minden osztályunk akkreditált képzőhely, közülük három teljes regisztrációval rendelkezik: a Csecsemő- és gyermekosztály, a Központi Leképező Diagnosztika, és a Tüdőgyógyászati Osztály.
Szent Borbála
Borbála tisztelete jóval megelőzi a 7. századból ránk maradt latin, görög, szír és örmény nyelven megírt legendát, függetlenül attól, hogy a hitelesnek tekintett történeti források nem beszélnek róla.
Borbála/Barbara egy pogány apa nagyon szép leánya volt. Valahányszor az apa kereskedelmi útra ment, leányát egy magas toronyba zárta. Egy ilyen távollétet ragadott meg Borbála arra, hogy miután már régóta vágyott a keresztségre, fölvételét kérje az Egyház közösségébe. A Szentháromságba vetett hite jeleként a torony falába, amelyen addig csak két ablak volt, vágatott egy harmadikat is.
Atyja hazatérve az ablakok számából fölismerte, hogy leánya elhagyta ősei hitét. Emiatt azonnal meg akarta ölni, ám Borbálának sikerült elmenekülnie, mert a torony fala és a sziklák megnyíltak előtte. A hegyek között egy barlangban rejtőzött, de egy pásztor elárulta atyjának a rejtekhelyet. A pásztor árulásának büntetéseként Isten a bárányait ganajtúró bogarakká változtatta. Ez azonban nem tartotta vissza az atyát attól, hogy leányát a bíró elé hurcolja. A bíró megfélemlítésül keresztényeket gyötörtetett Borbála szeme láttára a legválogatottabb kínzásokkal. A város kormányzója akkor a megszégyenítés eszközéhez folyamodott: megparancsolta, hogy ruhátlanul pellengérezzék ki a piacon, minden kíváncsi tekintet prédájául. Borbála azonban most is az Úrhoz menekült, és meghallgatásra talált: a földből felszálló köd és az égből leereszkedő felhő úgy beburkolta a testét, mintha teljesen föl lett volna öltözve. Végül a bíró fővesztésre ítélte, és ekkor történt a legszörnyűbb: az apa, aki korábban esztelen féltékenységgel óvta a leányát, most maga ragadta meg a kardot és fejezte le. Mikor azonban hazafelé ment, villám sújtotta őt, és nem maradt belőle más, csak egy maréknyi hamu.
Egy Valerianus nevű ember gondoskodott arról, hogy Borbála méltó temetésben részesüljön. A sírnál pedig hamarosan megkezdődtek a csodák.
A népi tisztelet a legenda különböző elemeihez kapcsolódik. Apja villám általi halála miatt a villámcsapás és tűzvész ellen is kérik oltalmát, ezért a vészharangra rá szokták vésni a képét. Ezáltal lett a harangok és a harangöntők védőszentje, de neki ajánlották a hegycsúcsokat és az erődítményeket is. A puskapor feltalálása után, amelyet úgy tekintettek, mint a villám és a tűz egyesült erejét, ez a gyenge és minden erőszaktól távol álló szűz hamarosan a tüzérek védőszentje lett.
Védőszentjüknek tekintik a hegymászók, akiket útjaikon vihar és villámcsapás veszélye fenyeget, de ugyanígy a bányászok is, akik a sújtólég veszélyében dolgoznak. Végül a torony miatt, amelyben Borbála lakott, s amellyel oly gyakran ábrázolják, a régi építőmesterek és kőművesek védőszentje lett.