Széleskörű kórházi tapasztalat és szakmai felkészültség, gyermekszeretet – dr. Berezcky Lea csecsemő- és gyermekgyógyász hivatásának építőkövei. Főorvosnő ez év január 1-től a Szent Borbála Kórház új osztályvezetője.
„A Debreceni Orvostudományi Egyetemen 2004-ben végeztem, és 2005. január elsejétől dolgozom itt, a vármegyei Szent Borbála Kórház Gyermekosztályán. Az egyetemi évek után szerettem volna visszajönni a családom közelébe, nagyvárosba, de mégse a fővárosba, mert a budapesti forgatagra, túlzsúfoltságra már nem vágytam. Emiatt kerestem a szülőhelyemtől nem túl távoli nagyvárost, így kerültem Tatabányára.
Nagyon sokat köszönhetek azoknak a kollégáknak, akik akkor már szakorvosként, adjunktusként vagy főorvosként türelmesen tanítottak, segítettek nekem. Tőlük tanultam meg igazából a gyermekgyógyászatot, és annak gyakorlatát, nekik is köszönhetem, hogy végül tényleg gyermekgyógyász szakorvos lettem. Többen közülük még jelenleg is itt dolgoznak, furcsa, hogy most a főnökük lettem.
Budapesten, Óbudán születtem és nőttem fel, gimnáziumi éveimet a Baár-Madas Református Gimnáziumban töltöttem. Tizenegy gyermekes család 8. gyermekeként nevelkedtem. Mindig féltő, óvó szeretettel foglalkoztam a nálam kisebb gyermekekkel és körülbelül 9-10 éves lehettem, amikor megfogalmazódott bennem, hogy felnőttként is gyermekekkel szeretnék foglalkozni, mégpedig gyermekorvosként. Onnantól tudatosan készültem erre a pályára. Ma is azt vallom, hogy a gyermekorvoslás a legszebb „munka”, a legszebb hivatás. Segíteni gyermekeken, végigvezetni őket a gyógyulás útján, vagy esetleg krónikus betegségüket kezelni és ezen az úton végigkísérni őket akár éveken keresztül, megtisztelő és felemelő feladat. Természetesen ennek a pályának is megvannak a nehézségei, előfordulnak szomorú, nehezen feldolgozható események, látunk tragikus sorsokat, melyeket pont azért nehezebb elviselni, mert gyermekekről van szó, de szerencsére ez a ritkább.
2010-ben lettem gyermekgyógyász szakorvos, majd 2015-ben szakvizsgáztam endokrinológiából. Egyetemi tanulmányok alatt a gyermekgyógyászaton kívül is voltak olyan szakterületek, amiket tanulva igen érdekesnek, izgalmasnak találtam, ezek közé tartozott az endokrinológia is. Az ember hormonális rendszere nagyon bonyolult, szinte minden mindennel kapcsolódik, hatással vannak egymásra, de ha egyszer ráérzünk ennek a sajátos logikájára, akkor rájövünk, hogy ez egy fantasztikus tudomány. Élvezem és szeretem az endokrinológiát. Heti egy nap szakrendelésem van, de rendelési időn kívül is foglalkozom vele, sürgős eseteket bármikor szívesen fogadunk, és a gyermekosztályunkon is fekszenek időnként endokrinológiai betegek.
Tizenkilenc éve dolgozom itt a Szent Borbála Kórház Gyermekosztályán, és bő két hónapja vagyok megbízott osztályvezető. Nincs egyszerű feladatom, elődeim „magasra tették a lécet”, hiszen kiváló szakmai és emberi munkát végeztek. Furcsa, az eddigiektől teljesen eltérő feladat ez. Én alapvetően szeretek közvetlenül részt venni a betegellátásban, a beteg mellett állni, de most inkább a koordinálás és az egész osztály összetartása a feladatom. A gyermekosztály összességében nagy osztály, a gyermekbetegségek igen széles spektrumát látjuk el, 0-18 éves kor között. Több részlegből áll – általános gyermekosztály, gyermekintenzív osztály, PIC, újszülött osztály és a járóbeteg szakambulanciák -, sokan dolgozunk itt. Ezt az egészet egyben látni és irányítani, ez most az én feladatom, és ez jellegében is egészen más, mint eddig, valamint több figyelmet, több időt és több türelmet igényel. De nagyon nagy megtiszteltetésnek élem meg, hogy én kaptam ezt a feladatot és nagy lelkesedéssel vetettem bele magam. Ami biztos, hogy szeretnék még idevonzani fiatal kollégákat, továbbá mindenképp szeretnék lehetőséget adni arra, hogy minél többen szerezzenek második vagy harmadik szakvizsgát is. Szeretném bővíteni hosszú távon a szakorvosi létszámot
és további másod- esetleg harmadszakvizsgákkal megtartani, sőt még szélesíteni a szakmaspecifikus gyermekellátást. Magas színvonalú ellátásra törekszünk, amihez szükség van a jelenleg is már 2-3 szakvizsgával rendelkező, kiváló szakmai tudású szakorvos kollégákra, és közben folyamatosan gondoskodni kell az utánpótlásról is. Tanítanunk kell őket, ahogy annak idején engem is tanítottak.”
