120 éves a tatabányai kórház

TATABÁNYAI EGÉSZSÉGÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK 1899-1945 KÖZÖTT

(Részletek a „60 éves a tatabányai kórház” és a „Szent Borbála Kórház 100 éves története” című kötetekből.)

(A fotókat a Tatabányai Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre. A fotók részben vagy egészben történő sokszorosítása, digitális módon történő felhasználása TILOS, kizárólag a tulajdonos írásbeli hozzájárulásával lehetséges.) 

1-2-3. A régi Bányakórház és építészeti terve.

A Bányászkórház a jelenlegi piactéren létesített épületben nyert elhelyezést, mely épület egy nagy szabad téren a munkáslakásoktól elkülönítve állott, mögötte erdő terült el. A kórház 50 ágyas, főépületből és 2 szárnyépületből, valamint egy teljesen elkülönített, a fertőző betegek elhelyezésére szolgáló pavillonból állt. A főépület beosztása: váróterem, rendelőszoba, laboratorium, sterilizáló és műtőszoba, valamint a szerzetes ápolónővérek lakása. Az épület jobb szárnyán nyert elhelyezést a belgyógyászati osztály két közteremmel /15 ággyal/ , mellékhelyiségekkel és fürdőszobával, a bal szárnyon a sebészeti osztály 3 kórteremmel /20 ággyal/ mellékhelyiségekkel, 2 fürdőszobával.

A fertőző pavilon állt: 2 egymástól elkülönített közteremből, külön fürdőszobákkal /15 ággyal/ és az ápolónővérek lakószobájából. A kórház villanyvilágítással és vízvezetékkel volt ellátva. /A lakótelepen ekkor még kerekes kutak voltak./ A kórház építési és felszerelési költségei meghaladták a 800 ezer koronát.

4. Járványkórház

A fertőzőosztályt az 1909. évben kitört tatabányai typhus járvány alkalmával a Bányatárspénztár építtette és egy barakképületből állott. Az új favázas épület a Bányakórház közelében lévő erdőben két év alatt készült el. Az új osztály az 1909. évi tífuszjárvány idején már működött. A kapacitást szükség esetén a háromszorosára lehetett növelni. A járványkórház 13 kórtermes, ahol 35 ágy van, de szükség esetén 135 ágyra bővíthető. Állandó személyzete 3 nővér és 2 kisegítő személyzet, külön orvos nincs. A járványkórház területén működött a Fertőtlenítő Intézet, amely a bányatelep igényeit is kielégítette. A sok kórteremből álló osztály jó elkülönítést biztosított hosszú időn át a járvány lezajlása után is a fertőzőbetegeknek. Az orvosi ellátást 1944-ig Dr. Szutrély Antal kórházi főorvos végezte.

Az osztály vezetője 1913-tól Dr. Szutrély Antal volt egészen 1944-ig. Az ápolási teendőket 3 szerzetes nővér látta el.

1944 decemberében – Dr. Szutrély Antal eltávozása után – a fertőző osztály orvosi teendőit dr. Szabó Zoltán tüdőgyógyász vette át, aki egyike volt annak a három orvosnak, akik a háborús események alatt sem hagyták el a kórházat. A háború után a fertőző osztály a belgyógyászati osztály ellátási körébe került, s előbb dr. Paulini Géza, majd dr. Vas László és dr. Virágh Gyula alorvos látták el a betegeket. Ebben az időben a klasszikus fertőző betegségek (scarlatina, morbilli, pertusses, dysenteria, typhus, meningitis tuberculotica) adták az ellátandó betegek túlnyomó részét.

5-6-7. Bányakórház fekete-fehér és színes fotók, homlokzati terv.

Az 1912-ben felépült kórház 129 ágyas volt, melyből  80 sebészeti és 49 belgyógyászati  ágy.  Ezen két fő osztály keretén belül nyertek elhelyezést a rokon-betegségben ápoltak. A sebészeten belül működött a szülészet-nőgyógyászat 24 ággyal. A Bányászkórház ágyszáma szükség esetén 130-140-re volt kiegészíthető.

Az alagsorban a mosoda, kötszerraktár, a főzőkonyha, az élelmiszerraktárak és az ápolónővérek ebédlője foglalt helyet. A mosodában kézi mosás folyt, a ruhát hatalmas vas dézsákban áztatták. 1927-ben egy mosógépet és szárítóberendezést helyeztek üzembe. Jelenleg (1959.) 3 mosógép, 3 csavarógép és 1 gőzmángorló működik a mosodában.

A főzőkonyha felszerelése egy vastűzhelyből és konyhai edényzetből állott. 1934-ben szállította a Radiátorgyár kétoldalas nagy tűzhelyet és 3 gőzfőzőüstöt. 1937-ben pedig egy nagy hűtőszekrényt kapott a konyha, mely müjeget állított elő. Ez a hűtőberendezés azonban konstrukciós hiba folytán állandó zavarokkal működött és a kórházi konyha hűtőproblémáját csak az 1953-ban létesített 3 fülkés hűtőkamra oldotta meg tökéletesen. Két egyetemes konyhagép segíti a konyha működését a gőzfőzőüstökön kívül.

A földszinten a belgyógyászati osztály, a septikus műtő, a fehérnemüraktár, az emeleten a sebészet, aseptikus műtő és a szülészet-nőgyógyászat nyert elhelyezést.

8. Bányakórház ’50-es évek A kórházi portás az udvari kapu mellett épített bódéban tartózkodott, a kórházba való belépésre piros cédulára nyomtatott látogatási engedély szolgált, amelyet a portás Rusics bácsi vett el a belépőktől.

9. Kápolna a Bányakórház területén

10-11-12-13. Életképek.  Kórterem, konyha, műtő, vizeskezelés 1900-as évek eleje-közepe táján

14. Rendelőintézet 1925.

A Bányatárspénztár a járóbetegek ellátására Dr. Szabó Ignác orvost alkalmazta.

Ebben az időben tulajdonképpen szakrendelésekről nem lehetett beszélni, mert a Bányatárspénztár keretében szakrendelés nem működött. Az olyan járóbetegeket, akiket a Bányatárspénztári orvos nem tudott ellátni, azokat a kórházba küldte, és a kórházi orvosok látták el. Mivel a kórháznak így felszaporodott a járóbetegforgalma, ezért 1913-ban a kórház mellett egy földszintes épületet építettek, ott volt elhelyezve a járóbetegrendelés.

Az első világháboru után, a 20-as években emeletráépítéssel bővítették ezt a földszintes épületet és itt nyert elhelyezést a sebészeti, valamint a fogászati ambulatorium.

1927-ben megépült a tatabányai gőzfürdő és akkor a Bányatárspénztár a gőzfürdő alagsorában fizikoterápiás kezelésre alkalmas berendezéseket állított fel. Természetesen ebben az időben mindezek az egészségügyi létesítmények csak a Bányatárspénztár dolgozóinak az ellátására készültek, a város egyéb dolgozói ezeket az intézményeket betegség esetén sem vehették igénybe.

Ahogy bővültek a szakrendelések, nyilvánvalóvá vált, hogy a meglévő épület azok ellátására elégtelen és így felmerült uj rendelőintézet építésének a szükségessége. Időközben a társadalombiztosítás államosítása következtében a Bányatárspénztár megszűnt és a betegellátás hatóköre kiterjedt nemcsak a bányaipari dolgozókra, hanem az összes dolgozóra, sőt amikor már Tatabánya megyeszékhely lett, akkor a tatabányai Rendelőintézet hatósugara az egész megyére kiterjedt. Közben a város lakossága szaporodott, megépült Újváros és szükségessé vált Újvárosban is körzeti orvosi rendelő felállítása. A következő évben 1952-ben az alsógallai városrésznek nyílott meg a körzeti orvosi rendelője.

Az új rendelőintézetben elhelyezést nyert a sebészet, belgyógyászat, nőgyógyászat, szemészet, laboratórium és röntgenszakrendelés, valamint a fogászati és gyermekgyógyászati szakrendelés is. Itt kellett helyet biztosítanunk a városi intézmények közül a bőr- és nemibeteggondozónak, az anya és csecsemőtanácsadásnak, valamint az iskolafogászatnak is.

15-16. Tüdőszanatórium1921-ben a síkvölgyi erdő szélén tüdőbeteg szanatóriumot létesítenek. Ez két szimmetrikus részből álló földszintes épület. Mindkét oldalán egy-egy fedett üvegezett fekvőcsarnok. 6 kórterme van 24 ággyal, szükséges mellékhelyiségekkel. A síkvölgyi tüdőszanatóriumban túlnyomórészt, bányászbetegeket ápoltak, gyakran a távoli bányavidékekről is: Salgótarján, Ajkacsinger stb. A szanatóriumban 28 női és 50 férfi beteg részére volt hely. Az ágykihasználás állandóan 100 % fölött volt. A szanatórium vezetője dr. Faist Imre lett, aki mellett, ha a szükség úgy kívánta, dr. Szabó Zoltán, a tüdőgondozó vezetője is segített. Kb. 15 %-ban alkalmaztak aktív gyógykezelést (légmellkezelés, hastöltés), továbbá mellkasműtétre készítették elő azokat a betegeket, akiknél ez a gyógymód látszott legalkalmasabbnak. Eredményes munkát végeztek a differenciál diagnosztika területén is, amennyiben, miként minden új hasonló intézménybe, ide is sok olyan beteget utaltak be, akiknél az intézeti kivizsgálás döntötte el, hogy az elváltozás már gyógyult, régi folyamat, vagy nem is tuberkulotikus elváltozás.  Az akkori Bányatárspénztár a bányászok részére soron kívül biztosított Streptomycint, majd később PAS-t. Jellemző, hogy az 1935. év folyamán ott 55 beteget 3.615 napon át részesítettek gyógykezelésben, azonban szakorvosi ellátás nem volt. Ez év elején a 6 kórtermes 24 ágyas tüdőbetegszanatóriumot „a rossz gazdasági viszonyok folytán” a Bányatárspénztár ideiglenesen beszünteti. A szanatórium megszűnése után a Bányakórház 3 kórtermében 12 ágyat biztosítanak a tüdőbetegek részére, melyhez egy fekvőcsarnokot is építenek a tbc-s betegek ellátására. Ennek a részlegnek személyzete: 2 ápoló és 2 kisegítő, szakorvosi vezetője nincs. Fekvőcsarnokot kórház mögött, a salaktároló mellett (!) biztosítottak. Ez az „ideiglenes” állapot 1948-ig tartott, amikor is a síkvölgyi kastélyból, amely közben már Vida Jenő bányaigazgató tulajdonába jutott – mégis tüdőszanatórium lett.

17. Vida-kastély, mint tüdőszanatórium

Az első világháború táplálkozási nehézségei miatt is Tatabányán ugrásszerűen megemelkedett a tuberkulózisban megbetegedettek száma. 1918-ban a 10 ezer lakosra jutó tuberkulózis halálozási aránya az országos 35,5-tel szemben 51,0-re emelkedett. 1919-ben a Tatabánya-Felsőgallai Munkástanács ezért arra az elhatározásra jutott, hogy a síkvölgyi vadászkastélyból tüdőszanatóriumot kell kialakítani. Ez akkor ismert történelmi okok miatt nem valósult meg. Tatabányán csak 1948-ban lesz újra tüdőosztály, amikor a síkvölgyi Vida kastélyból átalakított 78 ágyas tüdőosztály üzemelni kezd. Az épület a síkvölgyi erdőben, jó levegőjű helyen emelkedik, a kétemeletes manzardos épületben 91 beteget kezelnek, az osztálynak külön konyhája, élelmiszer raktára, a hatalmas parkban két fekvőcsarnoka van. Az osztályon és a fekvőcsarnokokban a betegek rádiót hallgathatnak és ezen kívül televízió és filmvetítés szolgálja a betegek szórakoztatását.

18. Gőzfürdő

1927-ben megépült a tatabányai gőzfürdő és akkor a Bányatárspénztár a gőzfürdő alagsorában fizikoterápiás kezelésre alkalmas berendezéseket állított fel. Természetesen ebben az időben mindezek az egészségügyi létesítmények csak a Bányatárspénztár dolgozóinak az ellátására készültek, a város egyéb dolgozói ezeket az intézményeket betegség esetén sem vehették igénybe.