Dr. Békefi Dezső
nyugalmazott osztályvezető főorvos
szaktanácsadó, részállásban csecsemő- és gyermekgyógyász, neonatológus, infektológus, diabetológus szakorvos,
a Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium korábbi tagja

A múlt év végén zajló Magyar Orvosi Kamarai tisztújító választás jelentős fordulatokat hozott: valamennyi pozíciónál változás történt.  Kivéve egyet. Dr. Békefi Dezső kórházunk gyermekgyógyász főorvosa az elkövetkező ciklusra is megkapta a többség bizalmát, és 25 éves munkájának elismeréséül őt választották az Országos Etikai Bizottság alelnökének. Vele beszélgettünk kamarai és bizottsági munkájáról.

– Az európai orvoslás kezdettől fogva egy karitatív indíttatású és etikai kontroll alatt álló tevékenység. A hippokratészi esküben is megfogalmazódtak azok az etikai elvek, amihez egy orvosnak tartania kell magát. A betegekkel való viselkedés az egy lényegi kérdése a tevékenységünknek, legalább olyan fontos, mint a gyógyszeres vagy akár műtéti tevékenység. Az a sajátos helyzet adódik, hogy a beteg érdeke időnként ellentétbe kerül az orvos érdekével. Például gondoljunk arra, hogy munkaidő, gondoljunk arra, hogy karácsonyeste, de folytathatnám a nehéz helyzeteket. Az orvosi kamarai tevékenységnek mindig is egy lényeges része volt a világon mindenhol, hogy az orvos-beteg kapcsolatokat és az orvos-orvos közötti kapcsolatokat, illetve az orvosnak a társadalommal való kapcsolatát valahol egy elfogadható konszenzuson alapuló etikai kódexbe rögzítse. Tehát a Magyar Orvosi Kamarában is az etikai minősítés roppant fontos dolog. Működésünk szerint minden megyében van etikai bizottság, ahol panaszt tehet egy beteg, panaszt tehet egy orvos a másik orvossal szemben, vagy akár a bizottság észlelhet olyat, ami etikailag kifogásolható. Szervezetileg tehát, megyei az első szint, ahol el kell döntenie az elnöknek, hogy egy panasz alapján felmerül-e etikai vétség vagy sem. Amennyiben a bizonyítási eljárás során igazolódik az etikailag elmarasztalható tevékenység, akkor megfelelő határozattal el kell marasztalni az orvost. Ez lehet egy figyelmeztetés, egy megrovás, de súlyos esetben akár felfüggesztése a kamarai tagságnak, ami az orvosi tevékenység felfüggesztésével is jár. Vagy extrém esetben akár kizárás a kamarából. Bármelyik elmarasztalási tételhez pénzbüntetés is hozzárendelhető. Az Országos Etikai Bizottság pedig a másodfok. Az elsőfokú határozat ellen akár a panaszolt, akár a panaszos fellebbezhet az országos bizottsághoz. Ennek vagyok én az alelnöke. Úgy gondolom, hogy a sajátos viszonyulás miatt a kamarának lényeges tevékenysége a jó orvosi tevékenység védelme. Nem az orvosnak, mint munkavállalónak a védelme, hanem a tevékenység, a helyes orvosi tevékenység védelméről van szó. Sajnos jelen pillanatban a magyar jogrend nem ad lehetőséget arra, hogy alaptalanul bepanaszolt orvost kellőképpen megvédjünk, nem tudunk mást tenni, mint vizsgálat után azt mondjuk, hogy nem történt etikai vétség. Ez a meghurcolásoknak nem ad igazi feloldást.  Ugyanígy az etikai büntetés, sokszor az elmarasztalás sem kellő súlyú. Tehát, jó lenne, ha mind két irányba nagyobb konzekvenciával tevékenykedhetne a Magyar Orvosi Kamara is.